Kezdjük a nulladik évnél, 1993-nál, amikor három civil elszánt ember, Erdélyi Ágnes, Szabó Éva Andrea és Nagy Mária alapítványt tett egy szegedi művészmozi és egy sokszínű kulturális tér megteremtésére.

Kezdetben volt egy pince a Takaréktár utcában. Már megvolt a terv és az építési engedély, amikor az egyik szomszéd (építész) megfellebbezte. A befektetés elbukott, de az elszánás megmaradt. Bérelt és bekéredzkedős helyeken programokat szerveztünk.

A Szegedi Kulturális piac rendezvényén 1993-ban sátrunknál film előtti eszközöket; zootropot, camera obscurát és egyéb vizuális játékokat mutattunk be. A képen Szabó Éva, az Alapítványi akkori titkára.

Háború volt a szomszédban 1994-ben „Városaink: Szeged, Szarajevó” címmel februárban egy háborúellenes dokumentumfilm-sorozatot mutattunk be. A JATE akkori rektora térítés nélkül odaadta alapítványunknak a JATE dísztermét, sőt elvállalta a megnyitót is. A filmek többnyelvűek voltak, szerb tolmácsot alig találtunk. Telt házak voltak és megrendülés.

A filmeket a szarajevói SaGA filmes csoport készítette. Tagjai 1992-től forgatták az 1425 napig ostromlott város mindennapi életét. Ezekből láthattunk válogatást három napon át.

https://sagafilm.com/Production_Info/.

1995 december 28-án 24 órás maratoni filmvetítést rendeztünk „Hármas ünnep – 100 éves a mozi – Felszállás a Lumière-vonatra” címmel a kölcsönkért Balázs Béla Filmtékában. A képen a korabeli párizsi Grand Café, ahol az első mozielőadás volt – egy pincehelyiségben. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a nevünk, és a második emeleten fogunk működni.